Az Ihlet Otthona

Fellus Fanchea:

Hogyan lett a sivatag?
//Legendák a sivatagból//
Legenda a sivatagról

Hallottam egy mesét egy úrtól, mikor Pormederben jártam. Az úr a fogadóban ült, és néhány sör után kezdett bele ebbe a csodás történetbe.
Egyszer volt, hol nem volt, a Nagy Corvus- tengeren innen, a Vaspajzs hegységen túl, ahol a mágia mindennemű formája tiltott, volt négy torony. Ez a történet egészen az Érkezők előtt volt, az érkezők még meg sem érkeztek, sőt el sem indultak. Még el sem akartak indulni. Még azt sem tudták, hogy merre induljanak el. Azt se tudták, hogy elindulhatnának valamerre, nemhogy megérkezzenek. Egyszóval volt négy torony. Négy nagy torony, és ennek a négy nagy toronynak volt négy nagy ura. Négy torony volt, az egyik őrizte a Kaput, mindenek elejét és mindenek végét. A másik őrizte a Kertet, mindenek termőjét és mindenek zöld részét. A harmadik őrizte a mocsarat, a mocsarat, mely az élőlények bölcsője volt, s melyet a Víz táplált. A negyedik őrizte az említett vizet. Ugyanis a Tikkasztó Sivatag ekkor még nem volt. Ekkor helyette volt a Fullasztó Zuhatag, az örök víz, a feneketlen kékség, melynek mélyén rejtőzködik az Örök Lét Igazgyöngye. Ekkortájt a helyen, melyet mi Pormedernek nevezünk, mára már ismeretlen, csodálatos fajok élték életüket. És nem haltak meg, mert ott volt az Örök Lét Igazgyöngye. Röviden ÖLI. Ha ez a gyöngy eltörik, akkor a lényeket megÖLI. De hogy hogyan tűnt el a Fullasztó Zuhatag, s lett belőle a Tikkasztó Sivatag?
Történt egyszer, hogy a Négy Úr hirtelen összeveszett. Hogy min? Persze, hogy nőügy volt a vita oka. Hiszen mind szerelmesek lettek a Hamis Hangú Hárpiába. Szerették, imádták, de a nőszemély nem tudott közülük választani. Egy versenyt rendezett, melyben arra kérte a Tornyok Urait, hogy adjanak neki ajándékot, de olyat, amivel el tudják csábítani a szívét. Eljött a nagy verseny napja, és mindegyik torony ura azt hitte, hogy ő lesz a nyertes. Elsőként jött a Kapu Ura. Ő nem hozott mást, mint egy kulcsot, a Kapu kulcsát.
- Elhoztam Néked Az Kapuknak Kulcsát, hadd nyissam ki véle Szíved Lakatját.
A Hárpia elfogadta a kulcsot, egy láncra tette, s szíve fölé helyezte. Jött a Kert Ura. Ő egy virágszálat hozott, a legszebbiket és a leghatalmasabbikat az egész világon.
- Elhoztam Néked Az Szentek Virágát, hadd járjam el véled szerelmesek táncát!
A Hárpia elfogadta a virágot is, hajába tűzte, és táncolt a Kert Urával, táncolt, míg ki nem fáradt. Hátra van még két nagy úr, egyikük már elébe is lépett. A Mocsár Ura.
- Elhoztam Néked a Mocsárnak Bűzét, hátha megtöltheted a Lelkemnek Űrjét.
Egy üvegcsét fogdosott, melyben zöld bűz lebegett. A Hárpia egy puszit nyomott a Mocsár Urának arcára, aztán az üvegcsét elvitte, nehogy kiszabaduljon a szag. Jött a Zuhatag Ura. Ő nem mást hozott, ő elhozta az Örök Lét Igazgyöngyét.
- Elhoztam Néked az Életnek Gyöngyét, csak dalold el nékem a Szirének Énekét!
S a Hárpia belekezdett. Randa hangja azonban a Tornyok Urait teljesen megbolondította. Ez nem is volt elég! A magas és fals hang széttörte az üvegeket, többek között azt az üvegcsét is, melyben a Mocsár Bűze lakozott. A Bűz kiszabadult, és a Tornyok Urait teljesen beszagosította. Mind felmenekültek a tornyukba, de a Hárpia csak nem hagyta abba a nótázást. Nemcsak ennyi galibát csinált, hanem a vizet is megfertőzte, így a Torony Ura kénytelen volt a messzeségbe zavarni a Zuhatag átlátszó cseppjeit. A Negyedik Torony alatt végtelen űr tátongott. A Nagy Semmi. Tovább énekelte a Szirének Énekét, mely az egyetlen dal volt, amit ismert. Sajnos ez a dal nagyon hosszú volt. Addig énekelt, míg újabb katasztrófát idézett elő. A Negyedik Torony, noha urának volt elég gondja, hirtelen összeroppant, és leomlott. Apró porszemekké őrlődött, és szétszóródott a Nagy Semmiben. Helyén maradt a Tikkasztó Sivatag.
Hogy mi történt ezután? A Hárpia feleségül ment a Mocsár Urához, és ők lettek a legbüdösebb pár széles e Corvuson. A Hamis Hangú Hárpia legendáját mi más őrizheti legjobban, mint Pormeder egyetlen fogadója. S a meséből az is kiderül, hogy a tornyok urai nem azért zárkóztak be, mert fontos emberek és nagy nemes egyének, hanem azért, mert túl büdösek. Aki nem hiszi, szagoljon be hozzájuk! Itt a vége, fuss el véle.