Az Idő
Aseel Assaye
Telik az idő, múlik csendesen
elsuhan az élet, észre sem veszem.
Állj meg pillanat!
Legyen a perc óra
az órából hónap,
míg nem tér nyugovóra
az idő.
Mintha egy kéz,
mi homokórát tart számolja a percet,
mi még hátra van.
Pereg a homok, gyűlik sorra
elmúlik az ember, ez az ő sorsa.
Az óra sebesen jár.
Követi őt a többi gyorsan
már nem látni, hogy hol van.
Nem lehet megállítani a pergő homokot.
Nem lehet visszahozni az eltelt perceket.
Nézném, de már követni sem tudom.
Nem érdekel, békén hagyom.
Csak az bántja igazán a lelkemet
hogy az emlékeket visszahozni nem lehet.
Az idő mindenki számára ellenség talán?
A válasz nem. Csak annak csupán
ki rossz életet él át,
ki várja már a halált
ki várja már az újat
mi nyugalmat hozhat
mely eltűnik egy perc alatt
és emlék, ami ott maradt nem más,
mint az ember
ki remélni már nem mer
messze még a jövő
tán feltárja az idő
ez az ördögi gépezet
irányítja a végzetet.
[Szürreális avantgardisztikus-himnikus látomásköltészetbe tartozó szabadvers jambusok nélkül.]
