Az összes macshoz, akik már az Égben vadásznak
Aseel Assaye
(A macskafanoknak)
Jár az Árnyék puha talpon
mögém oson szépen,
nem látom,de mégis hallom
szuszogását érzem.
Alig veri fel a csendet
mintha nem is lenne,
mintha szellemlénye
a föld fölött lebegne.
Ez az árnyék az én macskám
ki nem hagy nyugton leckét írni,
szemrehányó nyávogással
próbál tettre bírni.
Nem érek rá kis barátom
játszadozni veled
láthatod,hogy sok a dolgom
készen kell,hogy legyek.
Pár percből óra lett,
de a cica csak várt
türelmesen,mint egy szobor
mögöttem őrt állt.
Most már szabad vagyok
nem köt le a munka
ráérek a mókára
és bolondozásra.
Késő minden,elment ő már
nagyon-nagyon régen
a Mennyország kapujában most is vár
hogy legyek már készen.
Hiányzik a dorombolás
amit úgy szerettem
panaszos nyávogását
nem feledhetem,
hiányzik a sárga szeme
kifejező tekintete
nincsen rajtam karmolás
pedig nagyon kéne,
egy kicsi vágás,
mi hamar fordul vérbe,
selymes szőre fénylését
lépteit mögöttem
most már nagyon bánom
hogy veled nem törődtem
kedves kis Barátom!
